Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Válasz Erikának

2010.12.26

2010. szeptemberében írt nekem e-mailt egy fiatal, gimnazista, erdélyi lány: Erika. Tanácsot kért tőlem, hogy milyen irányban induljon tovább, ha irodalom szakos, írogat, és kicsi kora óta filmrendező szeretne lenni. Most közkinccsé teszem a neki írt válaszomat, hátha segíthetek más fiatalnak is, aki esetleg (film)író szeretne lenni:

 

Kedves Erika!
 
Én úgy gondolom, hogy a munkaadók a tehetség mellett a képesítést (is) nézik. Tehát:
ha kiskora óta filmrendező szeretne lenni, akkor érdemes ebbe az irányba továbbtanulni: olyan főiskolán vagy egyetemen, amely filmrendezői képesítést ad a végén. Amennyiben az átlagostól jobban megy az írás (a fogalmazás), akkor lehet, hogy ugyanazon főiskolán vagy egyetemen inkább a forgatókönyvírói képzést kellene választani a filmrendezői helyett vagy mellett. De választhat (más főiskolán vagy tanfolyamon) valamely szépírói képzést is (amely segíthet abban, hogy íróvá vagy költővé váljon), bár lehet, hogy ekkor a film világától egy kicsit eltávolodik. Persze képezheti magát (más helyeken) újságírónak vagy színházi dramaturgnak is.
 
Amennyiben a lakóhelye közelében nincs ilyen ilyen képzést nyújtó főiskola, egyetem, vagy tanfolyam, vagy ezekre nincs elég anyagi kerete, akkor még mindig megpróbálhatja önképzéssel képezni magát, például az internet vagy könyvtári könyvek segítségével. Az interneten található - és nekem tetsző - forgatókönyvírással kapcsolatos forrásokat megtalálhatja a honlapomon (www.davidattila.eoldal.hu) az "Ajánlott irodalom" linknél. Persze ezeken kívül még biztosan rengeteg anyag elérhető ezzel kapcsolatban a neten, de nekem ezek tetszenek azok közül, amelyeket eddig átnéztem. Alapműnek tartom forgatókönyvírás témakörben például Krigler Gábor: "Hogyan írjunk tévésorozatot" című könyvét, amelyet (ha nincs meg a könyvtárukban) könyvtárközi kölcsönzéssel is megszerezhet pár hétre egy jelképes összegért. Szépírás, illetve újságírás témakörben is szeretnék feltenni a honlapomra a következő években olyan könyv- vagy honlapcímeket, amelyeket jó szívvel nevezhetek "Ajánlott irodalom"-nak. Például szépírás témában nemrég olvastam Fritz Gesing: "Kreatív írás  - Mesterfogások íróknak" című könyvét, és igen jónak találtam. De újságírás témában hasznos lehet a következő blog: http://mediablog.hvg.hu/
 
A fentieken kívül szerintem érdemes lenne egy saját honlapot létrehoznia, amelyre feltehetné az eddigi munkáinak (írásainak, saját készítésű fotóinak) egy részét, illetve az e-mail címét. Így esetleg megtalálhatják Önt a hasonló érdeklődésű emberek. Persze nem szükséges külön honlap, hiszen ma már valamelyik közösségi oldalon, az adatlapján is megjelenítheti ezeket.
Azt javaslom, hogy továbbra is vegyen részt pályázatokon, és ezek eredményét tüntesse fel a honlapján vagy az adatlapján - esetleg később, munkakereséskor az önéletrajzában.
 
Ön abban a szerencsés helyzetben van, hogy még pályaválasztás előtt áll. Én az ön helyében most kiválasztanék egy vagy két nekem nagyon szimpatikus szakmát, amelyhez kedvet és tehetséget is érzek (például a a levelem elején felsoroltak közül: "forgatókönyvíró", "filmrendező", "szépíró", "dramaturg", "újságíró" stb.), és az interneten utánanéznék, kutatnék, hogy mit is csinál tulajdonképpen (egészen pontosan) az adott szakma művelője. Mert lehet, hogy kiderül, hogy mégsem nekem való az a hivatás. Ez esetben - mivel a pályaválasztásig még van idő - megnéznék egy-két másik szakmát, hogy mire eljön a választás ideje, pontosan tudjam, hogy az elején nekem szimpatikus szakmák közül melyik az, amelyiket tényleg szívesen csinálnám.
 
Saját példák az érvényesülésre:
1.,
Én például évekig dolgoztam egy reklámügynökségen, ahova úgy jutottam be, hogy a főiskolán volt "reklám" (vagy valami ilyesmi nevű) tantárgyunk, és nekem megtetszett a dolog, és eldöntöttem, hogy reklám témában szeretném megírni a szakdolgozatomat. Ehhez megkerestem több reklámcéget is (méghozzá azokat, amelyeknek a reklámjai nekem tetszettek), míg végre az egyik helyen hajlandóak voltak segíteni nekem a szakdolgozat megírásában. Az akkori segítőmmel (a külső konzulensemmel) kapcsolatban maradtam, és ő volt olyan rendes, hogy évekkel később felvett ahhoz a reklámügynökséghez, amelyiknek ő az ügyvezetője és kreatív igazgatója.
 
2.,
Az egyik helyi újságban több cikkem is megjelent. Előtte engem nem ismertek a szerkesztőségben, csak egyszer megláttam valamit, ami megfogott (egy festegető lányt), és írtam róla egy cikket, és hirtelen ötlettől vezérelve elvittem a szerkesztőségbe, hogy ha akarják, jelentessék meg. Szerencsém volt: mivel az írásomban utaltam egy egy-két héttel későbbi művészeti kiállításra (arra készült a festegető lány), vagyis volt aktualitása a dolognak, megjelentették a cikkemet. Ekkor vérszemet kaptam: gyűjtöttem a témákat, és készítettem kb. 7-8 írást (legtöbbször beszélgetést írtam le valamely híres helyi emberrel), és ebből megjelent az újságban öt írásom. Fizetni nem tudtak érte.
 
3.,
Egy másik helyi újságban pedig több versem, rövid novellám megjelent. Ez pedig úgy sikerült, hogy az egyik internetes közösségi oldalon az adatlapomon feltüntettem, hogy szabadidőmben írogatok, és irodalmi pályázatokon veszek részt. Ezt észrevette az adott újság egyik szerkesztője (aki szintén írogat), és e-mail-ben felvette velem a kapcsolatot, és kérte, hogy mutassam meg neki az írásaimat. Én megmutattam neki az összes addigi irományomat, ő pedig mazsolázott belőle: ami megtetszett neki, azt megjelentette az újságjukban. (Ezek közül a leghosszabb írásomért kaptam egy jelképes összeget.)
 
4.,
Egy írásom megjelent a Reader's Digest magazin mostani (szeptemberi) számában. Ez a művem egy pályázatra készült, amelyen a legjobb három írást választották ki megjelenésre, és még honoráriumot is fizettek érte. Itt is vérszemet kaptam: nemrég beküldtem nekik még 19 írást, és most várok az eredményre (hogy megjelentetnek-e ezek közül néhányat).
 
5.,
Ebben a hónapban két olyan reklámfilm is fut az országos tévécsatornákon, amelynek én találtam ki a cselekményét, és pénzt is kaptam érte. Ez úgy sikerült, hogy - bár már nem dolgozom reklámügynökségen - megkérdeztem a volt főnökömet (a reklámügynökség vezetőjét), hogy elküldené-e nekem e-mail-en azoknak az ötletelős feladatoknak egy részét, amelyeket ők kapnak a megrendelő cégektől, mert szívesen gondolkodnék ilyen feladatokon, és ha eszembe jut velük kapcsolatban valami jó ötlet, akkor azt elküldöm nekik, és még pénzt sem kérek érte. A volt főnököm rábólintott, és idén február óta már öt közös feladaton vagyunk túl (mindegyiknél reklámfilm-ötletet kellett kitalálni, és néhány mondatban leírni), amiből kettőt az én ötletem nyert, és a volt főnököm maga ajánlotta fel, hogy fizet érte valamennyit.
 
6.,
Tavaly megjelent egy írásom az egyik tudományos-fantasztikus antológiában. Pályázatot írtak ki, és arra készítettem ezt a művemet. A jutalom az volt, hogy megjelent nyomtatásban, és küldtek nekem egy tiszteletpéldányt az antológiából - valamint a főszerkesztőnek annyira megtetszett az írásom, hogy pár hónappal később a blogján részletes elemzést készített róla. Később ezt a művemet neveztem egy sci-fi díjra, mert azt gondoltam, hogy ha nem is nyer, de legalább jelennek meg róla kritikák az interneten, és így megtudhatom, hogy az egyes kritikusok mit gondolnak az írásomról. Bejött. :-)
 
+1. negatív példa:
Amikor sok évvel ezelőtt felvettek engem egy reklámügynökséghez, a főnök közölte, hogy szövegíró kollégát már vett fel pár hónappal azelőtt, ezért engem egyelőre csak account asszisztensként (ügyfélkapcsolatis-segéderőként) tud alkalmazni, ha nekem így megfelel. Azt feleltem, hogy nekem bármilyen munkakör megfelel, csak reklámügynökségnél dolgozhassak. Ezzel nem is lett volna gond. Csakhogy múltak az évek, és én az ügynökségen dolgozva elfelejtkeztem arról, hogy tulajdonképpen szövegíró akartam lenni, és csak csináltam az ügyfélkapcsolatis munkát (felvettem a telefont, fénymásoltam, kávét főztem, faxokat írtam/küldtem stb.), de mellette nem próbáltam bekapcsolódni a szövegírói munkába, vagyis elfelejtettem az eredeti célomat. Ez volt az első nagy gond. A második nagy gond az volt, hogy amikor (öt év után) rájöttem, hogy én nem akarok ügyfélkapcsolatis munkát csinálni tovább, nem kérdeztem meg a reklámügynökség vezetőjét, hogy nem alkalmazna-e most már inkább szövegírónak, hanem eljöttem az ügynökségtől.
 
Összefoglalva:
Azt javaslom, hogy képezze magát az érdeklődési körének megfelelően (vagyis - akár iskolában, akár önállóan - tanulja meg profin csinálni azt, amihez kedvet érez, illetve amiben tehetségesnek érzi magát), olvasson ehhez kapcsolódó szakkönyveket (vagy szakmai blogokat) és az eddigi munkáival (írásaival, fotóival) felszerelkezve keresse meg az élőhelyén lévő szerkesztőséget, fotóklubot, vagy a helyi tévétársaságot, és kérje, hogy közreműködhessen a tevékenységükben - kezdetben akár ingyen is, hogy legalább tapasztalatot szerezzen. És ne felejtse a pályázatokat sem - de legfőképpen a következő évek folyamán ne felejtkezzen el a mostani céljairól.
 
Ha tudok még valamiben segíteni, akkor írjon nekem nyugodtan. Nem lenne jó, ha Ön miattam elakadna (mert esetleg nem érthetően fogalmaztam, vagy nem konkrét segítséget adtam, vagy félreértettem a kérdését).
 

 

Üdvözlettel:
Dávid Attila
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.